Zsírpapírba csomagolt fájdalom,
a körmökön túl ezt hagyta nekem.
Heges kérdőjelek a vállamon,
vakarom magamról a rászáradt eget.
Félig szelídített rókák közt lapulva
ismét átfordul egy naptár.
Félcéduláktól látóvá vakulva,
mint egy engedetlen barbár.
Összetegeződtem a magánnyal,
így ma már a lábvizéből iszom,
Felröhög a megizzadt barát, ha
az angyalszárnyakat vagdosom.
Vágyunk csacskán kiegyezhet,
mielőtt a kínom elpatkolna,
megdögleni úgy engedjen,
ahogy élnem kellett volna.
