Az alant leírtak a nyugalom, lelki béke, állatok/emberek iránti szeretet, étvágy és a kellemetes álmok megzavarására alkalmas mondatokat fog tartalmazni, aki előbbiekkel még bír, annak egyrészt respect, pacsi, szájrapuszi ,piros pont (kinek melyik, azt aláhúzhatja) másrészt továbbolvasás csak saját felelősségre:
I. Aki ismer, az tudja rólam, hogy a porcelán-könyv-sansevieria triumvirátus bűvkörében élek. Utóbbi leánykori nevén anyósnyelv néven emlegetett (reverz módon asszony lett a leányból) növénykékból van kb. 200 darabom odahaza. Az elmúlt 1-2 hónapban néhány növényemet ismeretlen eredetű gyapjas pajzstetű (Nem, nem szerepelt a Nézd milyenek az állatok előszavában, egy Kinder-tojásban elrejtőző kb. 1x2 cm-es nagyító segítségével zoológiailag diagnosztizáltam, miután a sima port/vattát/szöszmöszt kizártam). Arányaiban kevés növényt érint, de féltem a többit. A szegény kis senyvedőket kilakoltattam a cserepükből, gyökerekig lementem, permeteztem őket ecet-szappan-cukor majd pálinka kombóval. (Felmerült, hogy kettőt lapoztam a házi praktikák Bálint gazdától című eposzban, illetve utóbbi hova csúszott le.) (Megjegyzés: A műveletet követően a lefolyótisztítók és pumpák gyártóival kebelbarátságba kerültem.) A kezem és lelkem már csíramentes lett, 1-1 órát töltöttem odahaza fejjel lefelé a kádban, miközben a 'meghaltok,grhh,meghaltok' (kevésbé eufemisztikus verzóját ismételgettem) a fejembe szálló nettó 3 liter vérrel.
A tetvek azonban karantént követően is coming soon-t játszanak, most már muszáj lesz valami drasztikus, toxikus, LD50-en túli kemikáliával skalpolni őket. Egy kedves ismerősömet elküldtem tetűirtóért egy növényboltba. Ott esett meg a rémeset, hogy az alig nagykorú, ábrándosan értelmes tekintetű leányzó, a tetűirtó folyadék kérését követően ötvenszeresére táguló pupillákkal és fényre pusztuló neuronokkal ledobta a humor bonbonokból álló atombombát, miszerint, 'de hát ez nem egy gyógyszertár' (Vérbeli Forrest Gump-ként arccal csapódtunk a nem megfelelő helyen és időben történő random bonbon osztogatásba.) Haj(aj), rákenném én, ha ez mondjuk egy poén lett volna. Ám nevetésnek halovány nyomát sem lehetett felfedezni az arcon, ezáltal a kicsiny vigasságok becsületéről a döbbenet árnyékában lemondtunk. Azaz simán kinézte Sancho de Panzából, hogy ad 1. homlokán túl vegyesen változatos a faunája, ad 2. keveri a szezont a fazonnal (akár avval is, de ez már egy másik (t)esti mese) ami falusiasan mondva böszme nagy sértés. Azt hiszem, erre nincs lakonikus tömörségű válasz, maximum felbuzdulva az ember elintézi a liter tej-20 deka parizert, 4 tekercs WC papír megszerzését is a vegyesboltból. (Megjegyzés: Bár az is igaz, hogy nálunk odabent kis betegek már összekeverték a bécsi (törlő)lap-bécsi szelet párost, előbbi helyett utóbbit kérték sebkezelésre. Ám mentségükre szóljon, hogy ad 1. laikusok ad 2. étellel nem viccel/dobálózik a magyar ember.)
II. Fentiek apropóján jutott eszembe egy 16 éves történés. Aki jobban ismer, azt is tudja, hogy nem szeretem a hosszú autó- és buszutakat (plusz a csúszdát, ringispilt, körhintát, gyorsulást, lassulást etc. -ezért maradnak a langymeleg pocsolyák). Kvázi kínkeserv volt minden osztálykirándulás, mert egy levél Daedalon kósza ködén is átsejlettek a 'retrograd ingerek' Harmadikos gimnazista koromban az Északi-középhegységbe utaztunk volna osztálykirándulás címszóval. Az előző években már (puffin nélkül) túl voltunk a Feszty-körkép és a Dzsámi meglátogatására tett 'erőn és mindent lebíró akaraton'. Az idei év kilométerei azonban nem nekem kedveztek, feltépték a Talpig zűrben körhintás jelenete okozta hegeket. Egy osztálytársammal elhatároztuk, hogy 'valami bajunk' lesz, ami miatt 'el fogunk menni orvoshoz' és kihagyjuk ezt a 3 napos északi tortúrát. Így is lett, mindketten gastroenterológiai panaszokkal (amik ugye nem bizonyíthatóak és nem objektivizálhatóak) kerestük fel háziorvosunkat, aki ellátott minket bölcs tanácsokkal és Smecta por javaslatával. A teljes átszellemülés érdekében a port is megvettük és bekoktéloztunk. (Fontos az autentizmus és az ízek, ha már ima és szerelem egyre satnyulnak.) Hazafelé beültünk a várparkba, egyeztettük óráinkat és a stratégiát, betanultuk a vallomásainkat, amikor egy kislány hozzánk csapódott és leült közénk. Gyermekeket akkor is szerető majdnem felnőttként beszédbe elegyedtünk vele. Kérdezte, miért nem mentünk iskolába, nagy körvonalakban elmondtuk, hogy betegek vagyunk. Erre felcsillant a szeme, hogy ő is, most derült ki, hogy tetves. A közlés ezen fázisában a fejünk légvonalban kb. 1-5 cm-re volt egymástól. Szó megszakadt, hang fennakadt és csak óvatosan távolodtunk a bűvköréből. Aznap sem kerestem rá a groteszk szóra az értelmező kéziszótárban.
Összefoglalás: A gyapjas nem ember(i), a Smecta nem ital és a tetű nem játék.
