Fény.post.küld

Tél van, főpróbát tart az álmos halál, létünk lehelete az utakra fagyott, ágyékához húzott a kicsinyes magány,szórja belém az ócska magot. Régen a cél, most már az út sem lényeg, csenddé oldódik bennem a korom, az idő partjaira ülni végleg,simogat az átlátszó…

Befejezetlen sóhajok fogközeibenhaldoklik a repedt sarkú emlékezet., önmagunkba ürítjük a férgeinkkel teli szekrényeket. Hajdanán örökbe fogadott kínunkfelnőve is nyüszítő (l)árva, zsibong a bőröm alatt, mintamikor először láttalak utoljára. Cipeltelek, mint porrá…

Ma nem vettem be a kábító fájdalomcsillapítómat, mostanság úgyis sok volt a por, pláne a csillám, no és annak hintése. Belenyúlok a zsebembe, a Suttogások és sikolyok magyar remake-jének pótszékes mozijegyére köpött konfettis szerelmetes vakkantások után megtámolyodik a…

Hetek óta hangtalan lábnyomokban fekszem,összegömbölyödve, mint halott csecsemő,kóbor sajgás a csontketrecben,rekedten marcangolom az elvásott időt. A lét magzatburka lázasan reped, minden más már úgyis meghasadt, sikongva sejlik fel a sápatag jelen, ereinkben a múlt…

Zsigereinkben kéjes kárhozat fészkel, tátott szájú, hasztalan alázatot fércelHajdanán a koporsókon szegycsontok törtek,szív köré vak kegyencek védőhálót szőttek.A fiók mélyén nyers vonalaim sósat dalolnak, gerinc mellé léha hiányjelet karmolnak. Omló derékszögek…

Vajúdásunk köldökében bűnbocsánat henyél, talált lelkek országában félkrajcárról mesél,polcaira léhán kozmált árnyak,önmagukkal kábán bújócskáznak. Farfekvéses nyomorunk már elvetélt spontán, köldökzsinórját emlékek markolják, hangnemünk dadogva csúszik le…