Ma nem vettem be a kábító fájdalomcsillapítómat, mostanság úgyis sok volt a por, pláne a csillám, no és annak hintése. Belenyúlok a zsebembe, a Suttogások és sikolyok magyar remake-jének pótszékes mozijegyére köpött konfettis szerelmetes vakkantások után megtámolyodik a lelkem. Végigsimítok a mellkasomon, csillámpor ragad a kezemre. Mr. Smith-ek, Ismeretlenkatonák, Fénytestűek, Predátorok, Tamtamdobosok, Lelkipuffok, ( Foto)Szintetizálók DNS-börzéjét tarthatnám, akit még nem érintettek meg, annak jelképes összegért kettőt fizet, egyet sem vihet alapon instant ujjlenyomatot teleportálok arcára, keblére, lelkére. ( Azonnal fel kell oldódni, három-kettő-egy, készen állsz? Észre sem veszed és már le is nyeltek, tudod, az ízéért fogyasztanak, a hatást nem bírják kivárni. Még retrospektív sem avatunk szenteket bár az elvi piedesztálok üresek, gyakorlatilag meg A fekete város rajtuk lambadázik.) Vigyázz, mert a lelkeken még az ájlávjú maciszívecskés és/vagy a soulmates felirattal sem tapad a matrica, maximum, ha sokat nyalják, bár bizonyos körökben a harántcsíkolt izom kevésbé fárad, mint a szív. (1.) Tudod, nem lehetsz ’karizmatikus’, ha a kisujj kell, hát tépd ki és csak azt add, szépen elcsócsálják, majd a szárazzal öblítés (merugyetedecukiédesvagy, legyen má’ kontraszt) talán már nem egy talponállóban fog történni, bár ugye kell minden belőled, ami nem veled kapcsolatos. De hidd el, hogy gyümölcsös-édes-egyedi vagy, ami csak a nehéz ételekhez dukál . A maradék csonttal a Morzsit fullasztanák meg, de ő meg visszahozza és akkor is szeret, ha nem csóválja a farkát. A szakadék széléről csak így tudod felhúzni magad, a felesleges karácsonyfadíszekről meg kérdezd meg Kevint (nem, ne Stallone-t). Amúgy a (meg)főzőműsorosok mindig fogyókúráznak, nyeldeklik a húsodat, a ’zönjelölt’ gourmandnak egy beleszippantás is elég az ’aurádból’ (gy.k. ami kint van, színes és/vagy rezeg, mert utóbbi odabent már (olcsó)macsóklasszik módon sem megy). Óvodában is csak búgócsiga volt a jeled, nem mérgeztek az óvónők a hercegnőség terhével és a napocska sugaraival (Pedig lehet, hogy akkor rád lehetett volna nézni, de másra nem. Elbazilikázták, nem kicsit, nagyon.) Maximum gyertya lehettél volna (2.), vagy bepörögsz vagy elégsz , egyik nagycsoportos képeden sem volt őszinte a mosolyod. A ’Minden napra egy mese’ borítóján a nyálcsöpp rebeg, februárig zsigerből kihúzod, kívülről tudod a Világszép nádszálkisasszonyt , aztán meg legyen valami oldtimer bréking nyúz, jöjjön a sárkány a fejeivel, vágja a hero a rossz lufit/kitömöttvadat/papírmasét, , piropozsgás magyar legíny hadd izzadjon atlétatrikóban vér(t)mentesen, aztán a fél kezem és egész királyságom legyen az övé egy kis csihipuhi után dugába dőlünk és boldogan halunk, míg nem is éltünk. Békeboldogszág, felfeszülünk a szivárványra. Örökzöldek a lelki kandallók mellett hullatják, amijük van, a tű hamar mélyre fúródik, és csak egy másikkal távolítható el belőled véglegesen, a magyar lankákon és völgyekben őshonos tüskésbőrű makipalánták konkurenciát észlelve menekülnek/kihalnak/kényszerzubbonyoznak, ha vízkeresztet sem (már nem) akartok, akkor alant tömítődik tőlük a (csillám)porszívó és visszaköpve megfulladsz a fene nagy fényárban/elődök mocskában. Hibernáld a pillanatokat, minden mezőre jusson egy bábu/rallyepilóta/mitfahrer/huszár/paraszt, pláne apropó nélkül ne hara(n)gozz , felénk négy temetésre se jut egy esküvő, a replikák replikái azt hiszik, hogy a nyáltenger az a pillanatragasztók Don Corleone-ja (bár a pillanat stimmel, sok kicsi szaporodik és sokasodik, a semmi fájdalmatlanul elli az utódokat, még szeretkezni sem kell hozzá). Enyves-nyelves engedelmes keble telve szeretettel, hegyre fel-le menetelve, telet-sebet elfeledve.
Tanulság: Igen, az élet nem egy grendszlem torna, ászt ritkán lehet ütni, de ha megtörténik, illik felismerni, mert az igaz pillanatok hamar elhaláloznak. ( …és ez fenti rövid és teljes mértékig a fantázia szülte történetünk minden alanyára és minden állítmányára is igaz)
Felvetődő kérdés: Mi történik, ha elosztjuk magunkat a végtelennel? (fenti zárójel tartalma macskakörmözve.)
1. Anatómia tanáraimtól elnézést, az írás ott és akkor ezt követelte meg, az 'erőviszonyokat' ismerem.
2. Óvodában gyertya volt a jelem.
