Nyugtalanság kínoz.Lakik odabent egy ördögfióka, aki ki akar törni, huncutul lazázna, véleményt nyilvánítana, botránkoztatna, polgárt pukkasztana. Néha még bűnözni is szeretnék. Megkóstolni a tiltott gyümölcsökat, kiélni magam, lángolni, beszólni embereknek. Furfangoskodni, keresztbe tenni, pimaszkodni, rikító ruhákban járni, sorból kilógni, falsul játszani az életművészt. Próbára tenni magam, megsaccolva korlátaimat, valahol egyedül lenni és kibontakozni, fekete leplet borítani, ami mögöttem van, hogy tisztán fehéren táruljon elém, ami rám vár. Rohanni az ismeretlen fények felé. Nem ismerni azokat, akiknek megszokottan ksözönök, kiverni a fejemből a "fájást", süttetni a hasam a napon, kímélni az agyamat, felületesen okoskodva játszani a bohó elégedettet. Füstkarikák között ülni egy bárban, az élet nagy dolgait megvitatva. Felordítani a némaságban, "kit érdekel"-t visítani a tisztes emberek között, földhöz vágni magam, mert az jól esik. Döngetni autóban a zenét, bakancsban járni, azt szeretni, amit a többiek nem, konstans nemet mondani, megtagadni azt, amit idáig felépítettem magamban.
Máskor szeretnék összekuporodni, hallgatni a csendet, az idő múlását, ájtatatosan alázatoskodni, hogy higgyék rólam, én talpig jó ember vagyok, adakozni, arcokra mosolyt csalni, azt hinni, hogy nem vagyok önző, miközben csúcsokat döntögetek, állandóan megérteni, okosakat beszélni, kellemesen sejtelmesen búgni.
Összetartozni valakivel, egyenlőnek lenni, szeretném, ha irányítanak, mindamellett, hogy gyűlölöm, ha nem tehetem azt, amit szeretnék, ha lenne egy kar, ami megpofoz, ha ócska keservekbe menekülök, aki leteremt, aki kimondja, hogy van értékem, aki akkor is fog, ha ott fekszem mellette, akivel végre úgy és arról beszélek, ami érdekel, aki azzá tesz, ami mindig is voltam.
(2007.01.10.)
