Ott, hol portól ujjlenyomatosak a lelkek,
kongó vágyak térdepelnek,
Átbújhatsz az élet alatt,
nyelvek alól elmart falat.
Ott majd délceg holtak kéjes álma,
a vattacukorra hányt sárban,
vérkönnyel teli lopott hordók,
a volna futószalagján nyomorgón.
Ott sem menekülhetsz a soha mocskából,
fagyott lángok sóhajától,
Vakon a semmi hátára pattanva
a múlt nyálába fulladva.
